Vívás avagy hogyan lesz fából vaskard
...és ez az élet értelme. Ám most térjünk át egy érdekesebb történetre. Végy egy fehér lovat, pár kimondhatatlan német szót vagy kifejezést, majd egy adag erővel és elszántsággal kezdheted az edzést. Támadj s védekezz gyorsan s ésszel, de állj, ez a történet hol is kezdődött el?
Letörve, ám meg törve nem, barangoltam egymagamban a vadonban. A vadonban mely széles sávú s sok veszélyt rejt, rákattintottam a sarokban, miközben még jómagam semmit sem sejt. Pislognom kellett az erős fénytől s mire feleszméltem egy fakarddal rám támadtak szemből. Kint voltam már a vadonból s sajgó érzés pulzált a jobb karomból. Tekintetem arra fele rebbent eztán a veszélyt észlelve valami megrezzent s kardommal védtem támadóm kardját, ám hamar elfáradok még nem bírom a súlyát. Egy utolsót sújt reám az ellen s végleg elszáll belőlem a szellem, ám mielőtt megtenné valaki felsegít, megpaskol s megszólal: "jó pap holtig tanul". Lovagok, ekkora hasít belém a felismerés, s egy mosoly kíséretében felpattanok s úgy érzem örömömben vagy 20 kilométert lefutok. Lovagok, eme szó kimondása is dicső bár azzá válni elég nagy hajcihő. Lovagok, a sok elfeledett erény amit e rövidke betű halmaz kifejez, büszke vagyok rá, hogy ismét megtanulhatom mindezt. Mestere e szakmának kevés s csak holt, sajnos minden ami ránk maradt csak kódex, s sok a homályos folt. S, hogy miért németül kérdezhetné a kedves olvasó, ám lehet ez már sokat firtató, nem vagyok történelem oktató. Tovább haladván a mesében elérkezünk a következő szintre, ahol már nem babra megy a játék, nem is babzsákra, hanem testrészekre, s ki nem óvatos annak földet fogja áztatni vére. Ám ezzel nem ámítanék senkit, képtelenek vagyunk bántani közülünk bárkit. A csattanó sem várat már tovább magára, a fakardból nem lesz bába, s a vasból sem karika, ám a vasnak az ára drága.
Aki értette mindezt az bizonyára csaló, mert még én se tudom mit akartam ezzel (az író).
