Nah igen, nem a sietősségemről vagyok híres. De most itt vagyok, ragyogok, mint a fekete szurok, és beszámolok Nektek a DÖKtáboros élményeimről:)
Legjobb, ha a legelején kezdem, egészen pontosan a 2008.június X-től.
Nemrég csaptam csak a fejemhez, hogy ajwe, már június van, és kéne utánpótlás a DÖK Táborba. Két óra közötti szűk 15 perc lehetőségeit kihasználva odacsörtettem két haveromhoz, Tamáshoz és Tamáshoz (egyik M., míg a másik S. Tamás, nem láttam duplán) és meginvitáltam őket erre a laza, nyári kis táborocskára. Arcukra szolid mosoly ült, mintha azt kérdeznék: "Ajjaj KZ, mibe akarsz belerángatni?!?". Ez reakció pedig arra buzdított, hogy kicsit részletesebben is meséljek nekik a dolgokról. A jó társaság, a hasznos időtöltés, a gyönyörű táj mind-mind remek érv volt, oly annyira, hogy monológom végére a vártnál nagyobb lelkesedést tapasztaltam. Ám Tamásban fel merült egy kérdés: "csajok lesznek?". Na bumm, megragadtad a lényeget, beszélek én itt Szőlősardó és környékének zölden tarkálló fáiról...De mindent a célért, ha neki ez fontos kérdés, hát mit is mondhatnék rá. Igen, lesznek. Azt már nem mondtam neki, hogy azt nem tudhatom mennyi időseknek lesznek, de legalább egy lány lesz az újoncok között. Ettől még jobban felcsillant Tamás szeme. Nah, gondoltam, alakul a dolog, így meséltem nekik régi DÖK Táboros élményeimről. Vízi csata, tábortüzes-együttlevős esték (Anti gitárkíséretével), a kirándulások, Perkupa túra és egyéb nyalánkságok. Innentől kezdve simán (hehe, majdnem simán, olyan KZDsen:) mentek a dolgok, elkértem az adataikat, és beadtam a jelentkezési lapjaikat.
És eljött a nagy nap. Találkozó reggel a Keletinél, be a csomagok, fel a buszra és hajrá, irány Ardó (sajnos S Tamás barátom betegség miatt nem tudott eljönni, így a történet további részéből ő sajnos kimarad...)!
A 3,5 órá buszút az eddig tapasztaltakhoz képest oldottabb hangulatban zajlot le, nem volt semmi gond, minden jó volt.
Az újoncok vidáman fogadták Szalonna nevű kis település határát jelző táblát, akárcsak a Büdöskútpusztai és a Csehipusztai táblák (itt elnézést kérnék az említett települések lakosaitól, de egy tizenéves Budapesti gyerek számára elsőre furán hangzik szeretett településük neve. Be kell ismernem, első alkalomnál én is kuncogtam).
Nah nemsokkal később megérkeztünk. Buszról le; csomagok ki a teraszra, végső ellenőrzés, se gyerek se csomag nem maradt a buszon, érzékeny búcsú a busztól, majd gyülekező. Rövid bemutatás, bemutatkozás, szabályok ismertetése és eligazítás, majd csapatkapitányok bemutatása és csapatválasztás. Utána szobákba be, csomagok ki.
És ezzel elkezdődött a DÖKTábor. Hogy mikor mi volt pontosan az sajnos az eltelt 2 hónap miatt a teljesség igénye nélkül tudom csak leírni.
Elsőként ismerkedős játékok voltak, hogy egy kicsit megkönnyítsük és meggyorsítsuk a névtanulás menetét, ami nekem amúgy is az egyik gyengém. Jah és rendhagyó módon sor került az éjszakai túrára is az első estén:) Izgalom és élményfröccs ezerrel:D
Nah és innentől kezdve jött a DÖKTábor igazi része: olyan beszélgetések, játékok és előadások voltak az elkövetkező napokon, amelyek nagy mértékben fejlesztették ifjaink elméit. Szó volt a jogokról, a kötelezettségekről, a DÖKről, esélyegyenlőségről, csoportmunkáról és mindenről, mi jó és fontos, mind a hétköznapi életben, mind ami fontos a suli falai közt.
A táborlakók nagy örömére ezekre nem száraz "elmondjuk és így van" stílus volt a jellemző, hanem az oldott hangulatú-nevetgélős-megbeszélős, mégis sokat-tanulós légkör. Mivel mindenkinek volt valami személyes tapasztalata (konfliktusok, tanítási módszerek, stb), senki sem érezte magát kívülállónak. A hangulatot ezek mellett a csapatok között kialakult éles verseny és a csapatjátékok fokozták főként. Jah meg persze az esték:)) Tábortűz, rengeteg csillag, jó társaság. Kell ennél több?:)
Jujj és a kirándulások majdnem kimaradtak a beszámolómból. Kár lenne őket kihagyni. Perkupa-túra (Fagyi-túra), no meg Anti-féle visszaút. Utóbbi fogalommá nőtte ki magát, a túrán résztvevők egy kisebb dalt (?) is komponáltak, így tisztelegve túravezetőjük képességei előtt. Akik részt vettek rajta, nagyon élvezték:) Ha netán lejönnél Kedves Olvasó a legközelebbi táborba, kérlek ne ijedj meg a rémhírektől és ijesztegetésektől. A DÖKTábor egyik feledhetetlen élményében lesz részed:)
Nah igen, és itt felmerül, hogy legközelebb Te is jönnél (remélem:). És hogy miért is? Jó hangulat; jó társaság; érdekes és izgalmas vetélkedők, előadások; csodás panoráma; friss levegő és ezek ráadásul rengeteg hasznos információkat szerezhetsz, akár DÖKös vagy, akár nem:) Jah igen és Tomi kedvéért: csajok:D
igen +1 Szedrick (a jó francia szerint Cédric) a kutya (később Steve, Hasselhof), KZ-ék, Anti később csatlakoztak. Mindenki felszerelkezve, menetkészen, mindenre felkészülten... 
Odaértünk, a hely szimpatikus, mi táborozásra kiéhezve...
Reggelire mindenki finom lekváros-vajas kenyeret evett. Volt valami elvetemült mániákus is mondjuk, aki szalonnát és tojást majszólt a napsütésben!
hogy sétálsz úgy 1,5órája és a vártól kb 3km látod magad a szomszédos domb tetején, mikor egy nem túl jól irányzott bal kanyarral elindulsz tovább. Aztán úgy egy órácskányi séta után, a hadműveletet követően felszaladsz egy domb tetejére, s mit látsz meg úgy 300 méterről légvonalban?! ....igen...a Váááárraaat!:)Itt egy kis mélypont volt, 
de szerencsére mindenki túl tette magát rajta, így folytathattuk utunkat tovább a vadregényes tájon. Hosszú sétálgatás után, végül csak megtaláltuk a hazafelé vezető utat, így mi a kis kalandorok, végül csak otthon kötöttünk ki.
És akkor jött egy kellemes kis este, fáradt emberekkel, kicsit rágós marhahússal, ám annál jobb kedvvel. Mindenki csinálta a maga kis dolgát. A legfontosabbat majdnem kihagytam...mindenki elsajáthíthatta a fülirányban keverést, ami egy ősi bográcsozási technika:)
