Korábban kiveséztük már, miként viselkedünk vitás helyzetekben, milyen eszközeink vannak, ha magunk szeretnénk rendezni a konfliktust és milyenek, ha külső fél bevonását igényeljük. Bár többször említettem az "alternatív konfliktuskezelés" kifejezést, lássuk most két, leggyakoribb formáját! Ezek segítségével úgy oldhatjuk meg a vitás szituációt, hogy urai maradunk a helyzetnek, a külső személy nem rólunk dönt, hanem minket segít abban, hogy a probléma megoldódjék.
E módszerek között a leggyakoribban említésre kerülő a
mediáció. (Az elnevezés a "mediare kifejezésből ered, melynek jelentése: középen állni, egyeztetni, békéltetni).
A mediáció alkalmas arra, hogy a vitás feleket hatékonyan segítse a közöttük felmerült problémák megoldásában, ennek eredményeként a felek közötti kapcsolatok rendezésében, gyakran a felek közötti együttműködés helyreállításában, megújításában. „A folyamatban a felek közös felkérésére független, pártatlan személy (mediátor) vesz részt, aki e felkérés alapján úgy irányítja az egyeztetés folyamatát, hogy a felek képesek legyenek a problémák megoldására.”
(Országos Mediációs Egyesület)
Facilitált folyamatról akkor beszélünk, ha a felek magukban is és képesek lennének vitás kérdésükről megállapodni; őket a facilitátor úgy segíti, hogy vita külső kereteit tartja kézben, biztosítva a hatékonyságot, de
facilitátornak hívják azt is, aki
jóvátételi szempontú tárgyalásokon dolgozik. Ez azonban már átvezet a “büntetőjogi” területet érintő, valamint az iskolai életben felmerülő vitarendezésekhez.
Ha ez utóbbira vagy kíváncsi, Budapesten a
Zöld Kakas Líceum már régóta foglalkozik az iskolai konfliktusok megoldásával, az ún.
Szemtől szembe módszer segítségével.
Itt, a Cseriblogon pedig legközelebb a mediáció menetét mutatjuk be.
