Mi a csuda az a mediáció?

Bár első tipped az lehet, hogy ennek a meditációhoz lesz valami köze és ez egy keleti, ezoterikus valami; ha rendszeresen olvasod a Közelítő bejegyzéseit, már sejted; itt valami másról lesz szó!

Az alábbi bejegyzés segítségedre lehet, hogy értsd, ha valaki a mediációs eljárásról beszél neked (mint én, itt, egyfolytában :) ) ,vagy tudd, mire számíthatsz, ha belekerülsz egy ilyen vitarendezési helyzetbe.
Nos, ez utóbbi nem túl sűrűn fordul majd elő veled. Bár az utóbbi időben egyre több helyről hallani a mediációról - magazinokban, tévé-vagy rádióműsorokban - de az a tapasztalat, hogy a közvélemény még most is inkább úri huncutságként tekint rá,  mint reális vitarendezési eszközre.

Néhány szóban az alternatív konfliktuskezelésről 2.

Korábban kiveséztük már, miként viselkedünk vitás helyzetekben, milyen eszközeink vannak, ha magunk szeretnénk rendezni a konfliktust és milyenek, ha külső fél bevonását igényeljük. Bár többször említettem az "alternatív konfliktuskezelés" kifejezést, lássuk most két, leggyakoribb formáját! Ezek segítségével úgy oldhatjuk meg a vitás szituációt, hogy urai maradunk a helyzetnek, a külső személy nem rólunk dönt, hanem minket segít abban, hogy a probléma megoldódjék.

E módszerek között a leggyakoribban említésre kerülő  a mediáció. (Az elnevezés a "mediare kifejezésből ered, melynek jelentése: középen állni, egyeztetni, békéltetni).
A mediáció alkalmas arra, hogy a vitás feleket hatékonyan segítse a közöttük felmerült problémák megoldásában, ennek eredményeként a felek közötti kapcsolatok rendezésében, gyakran a felek közötti együttműködés helyreállításában, megújításában. „A folyamatban a felek közös felkérésére független, pártatlan személy (mediátor) vesz részt, aki e felkérés alapján úgy irányítja az egyeztetés folyamatát, hogy a felek képesek legyenek a problémák megoldására.” (Országos Mediációs Egyesület)
Facilitált folyamatról akkor beszélünk, ha a felek magukban is és képesek lennének vitás kérdésükről megállapodni; őket a facilitátor úgy segíti, hogy vita külső kereteit tartja kézben, biztosítva a hatékonyságot, de facilitátornak hívják azt is, aki jóvátételi szempontú tárgyalásokon dolgozik. Ez azonban már  átvezet a “büntetőjogi” területet érintő, valamint  az iskolai életben felmerülő vitarendezésekhez.
Ha ez utóbbira vagy kíváncsi, Budapesten a Zöld Kakas Líceum már régóta foglalkozik az iskolai konfliktusok  megoldásával, az ún. Szemtől szembe módszer segítségével.

Itt, a Cseriblogon pedig legközelebb a mediáció menetét mutatjuk be. 

Tippek a békekötéshez

Sokat beszéltünk arról, hogy milyen lehetőségek vannak arra, hogy harmadik személy bevonásával rendezzük konfliktusainkat. De tényleg mindig kell ehhez egy külső szem?

Következő tippjeink segíthetnek abban, hogy te magad oldd meg a vitás helyzeteket.


1. Ha a másik ideges, te akkor is maradj nyugodt
Nem könnyű ezt kivitelezni, hiszen a téma valószínűleg  téged is éppoly mélyen érint és fontos számodra, mint a másiknak. Lehet, hogy többször végigjátszottátok, hogy mi történik, ha mind a kettőtöket elragad a hév. Kiabálás, veszekedés, megsértődés, duzzogás? Ha mindig ez a koreográfia, egy próbát megér módosítani a táncrendet! De hát hogy a fenébe maradjak nyugodt, ha a másik …...!!!!!!

Kell-e a nyertesnek vesztes?

Amikor egy vitából győztesen szeretnénk kikerülni, nem mindig fogalmazódik meg bennünk, hogy ehhez a  vesztesnek alul kell maradnia a “párviadalban”. De csak akkor lehet valaki a vitában győztes, ha a másik veszít?

A “klasszikus”  felállás szerint sajnos igen. Gondoljunk csak bele: a bíróságon a feleket eleve alperesnek és felperesnek hívják - még név szerint sem egyenrangúak! Amikor konfliktusba keveredünk, a tanult mintáink alapján nem elsősorban a problémát akarjuk megoldani, hanem nyerni akarunk. A másik fölött, előtt. A vitás helyzetben ott a rizikó, hogy veszítünk - vagy nyerünk ugyan, de másnak a kárán. Ez is egy oka lehet annak, hogy sokan nehezen vállalják fel a konfliktushelyzeteket - ilyen hozzáállással vitázni annyit jelent, mint ringbe szállni. és a győzelemért menni.

Amennyiben viszont a korábban leírt konszenzusos megoldásra törekszünk esélyt adunk magunknak és a másiknak, hogy méltósággal és megelégedéssel lépjünk ki az adott szituációból. Ekkor ugyanis mind a ketten arra koncentrálunk, hogy a helyzet, ami körül a vita kialakult, megoldást nyerjen. Mindez azzal jár, hogy nem leszünk abszolút győztesek, (vagy vesztesek) - ideális esetben mindenki jó érzéssel száll ki a helyzetből.

Persze helyzete és embere válogatja, hogy ki és mikor tud, vagy akar így kezelni egy esetet. Egy próbát mindenesetre megér.

Kössünk kompromisszumot?

Amikor vitánk támad valakivel és keressük a megoldást, sokszor hangzik el a következő mondat: kössünk kompromisszumot!
Ez elsőre jó megoldásnak tűnik: mind a két fél hozzájárul a megoldáshoz, a vita lezárul, a megoldással mind a ketten elégedettek.

Az én vitám az én felelősségem?

Amikor két ember közti vita elmérgesedik, legtöbbször bevonnak egy harmadik személyt, remélve a megoldást és a helyzet tisztázását. Ebből adódik azonban egy kérdés: ha egy harmadik személyt bevonok a körbe, azzal át is adom neki az uralmat és a felelősséget? Onnantól nekem semmi beleszólásom nem lesz az ügybe, csak várnom kell, miként dönt az illető és azt tudomásul venni?

Attól függ, kiről van szó.

Elkerülés és agresszió

Azt gondolnánk, hogy az elmérgesedő vitákat legtöbbször a bíróságon oldják meg, vagy más közvetítő segítségével. Ahány konfliktus azonban, annyi  megoldás; sokszor más technikákat is alkalmazunk, a nélkül, hogy tudatosulna bennünk: most teszünk pontot vitánk végére.

Az egyik ilyen eszköz az elkerülés. Ez elsőre furcsának tűnhet, pedig sokszor és sokan használják arra, hogy lezárjanak, vagy elkerüljenek egy vitás helyzetet. Akár azért, mert nem érzik annyira fontosnak a kérdést, hogy összevesszenek a másikkal, akár azért, mert a konfliktus felvállalásával többet veszítenének, mint az esetleges megoldással, de van, aki úgy látja, amúgy sem lenne befolyása az ügy kimenetelére  Olyan is előfordulhat, hogy más megoldja helyettünk a problémás helyzetet. Az elkerülés alkalmas lehet az időhúzásra, és bár nem képviseljük a saját érdekeinket, a szembenálló fél akaratának sem kell behódolnunk.


Mások, épp ellenkezően, agresszívan, önkényesen lépnek fel- a “támadás a legjobb védekezés” elve alapján.
Ennek hatása épp ellenkező lesz, mint az elkerülő technikának. Mivel az egyik fél önkényesen akar véget vetni a vitának,ehhez kellő hatalommal, befolyással kell bírnia a másik felett. Ilyenkor elég hamar nyilvánvalóvá válik, hogy vita van a felek között, viszont valami féle megoldása is lesz. Ez viszont szinte biztosan kettejük viszonyának megromlásával jár, nagy az esélye annak, hogy a későbbiekben nem működnek együtt.

A jövő héten annak járunk utána, hogy milyen előnyei vannak annak, ha magunk rendezzük a vitánkat és mik a következményei annak, ha más kezébe adjuk a döntést.

Kinek az igaza? Néhány szóban az alternatív konfliktuskezelésről

Míg régebben az “alternatív” leginkább egy zenei irányzatot és élet érzést jelentett (e sorok írója is “alteros” volt tizenhat évesen) addig mára sok olyan jelzős szerkezettel találkozunk, mint az“alternatív iskola”, vagy “alternatív konfliktuskezezelési eszközök”. Az talán egyértelmű, hogy mitől más egy iskola, no de: mi fán terem az a konfliktuskezelés? Pláne, ha még alternatív is!

Első körben vegyük szem-ügyre, mi az a konfliktus:Ezt a kifejezést a mindennapok során a vita szinonímájaként használjuk, a szakirodalomban azonban (Kertész, 2009) egy tágabb kategóriát jelöl és fokozatai is vannak.

(Ha  jól belegondolunk, veszekedés és veszekedés között is van különbség - mennyire mélyen érint minket, a másikat, mennyi ideig tart)

Közelítő

Indul a Közelítő, a  Cseresznye vitarendező-vitaelemző melléklete.

Hogyan lehet konfliktusainkat megnyugtatóan rendezni? Létezik olyan, hogy nekem és neki is igaza legyen? Mitől alternatív egy vitarendező módszer? Mi a csuda az a mediáció?


Sifter Veronika vagyok, a Cseresznye új  önkéntese, Korábban jogászként,iskolákban és  civil szervezetekkel dolgoztam, most a kislányommal vagyok otthon és közben elvégeztem a Partners Hungary Alapítvány mediátor képzését.


Ha választ szeretnél kapni a fenti kérdésekre, kövesd a Közelítőt, a Cseresznye , és a Köz-érthető közös cikksorozatát!