Ez elsőre jó megoldásnak tűnik: mind a két fél hozzájárul a megoldáshoz, a vita lezárul, a megoldással mind a ketten elégedettek.
De valóban jó megoldás született? Hosszú távú lesz egy ilyen megállapodás? A kompromisszum ugyanis arról szól, hogy az egyik és a másik is enged valamit, míg megtalálják, ami mind a kettejüknek jó. Ezzel csak az a gond, hogy ami először sikernek tűnik (ti. hogy sikerült egyezségre jutni és céljaink egy részét el is tudtuk érni), annak később lesz egy másik olvasata is: nem sikerült teljesen azt elérnünk, amit szerettünk volna, lehet, hogy később már nem is látjuk olyan jónak a megállapodást. Ezzel együtt a kompromisszum jó megoldás, ha gyorsan kell dűlőre jutnunk, az ügy nem életbevágóan fontos számunkra, de partnerünkkel együtt elkötelezettek vagyunk a helyzet megoldásában (pl.egy munkahelyen).
Mi az, ami célravezetőbb, mint a kompromisszum?
Az, ha konszenzusra törekszünk.
A konszenzus olyan döntés, ami a felek együttműködésén, közös gonolkodásán alapul. Hosszabb időbe tellhet összehozni, mint a kompromisszumos megoldást, de ha fontos az,, hogy mind a két fél elégedett legyen, akkor erre időt fognak szánni. A konszenzusos megállapodást aztán sokkal inkább be is tartják, mint a kompromisszumot, mert egyrészt sok energiát fektettek abba, hogy tető alá kerüljön, másrészt érvényesülnek a saját igényeik is.
Ha valakivel konszenzusra jutsz, az azt is jelenti, hogy érdekel a másik gondolkodásmódja, értékeled (a tiédtől különböző) álláspontját és fontos számodra, hogy az ő érdekei is érvényesüljenek a megállapodás során. Neki pedig fontos a te szempontod és az elégedettséged - így tulajdonképpen mind a ketten nyerni fogtok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése