ÓÓ Kutasó, avagy a Dökös kirándulás élményei...

Eme remek napok melyeket együtt töltöttünk elég kalandosra, emlékezetesre és viccesre sikerült! Kezdjük azzal, hogy az indulás napján már 5.45kor fennvolt az ember, hiszen a legkorábbi vonattal mentünk, mert mindenképp szerettünk volna egy teljes napot tölteni. Reggel megérkeztünk 10+1en:) igen +1 Szedrick (a jó francia szerint Cédric) a kutya (később Steve, Hasselhof), KZ-ék, Anti később csatlakoztak. Mindenki felszerelkezve, menetkészen, mindenre felkészülten...

Elindultunk, félútig elég álmoskásra sikerült az egész, de a világfalu Pásztóra érve mindenki érezte, hogy itt bizony elkezdődött valami. Egyesek elmentek vásárolni pénz nélkül, még szerencse, hogy van mindig valaki akire lehet számítani!:) aztán vásárlásból visszatérve, a Zámmbo Jimmy-s zenegépes kultúrhelységet követően, elkezdtünk Activityzni. Én nem sokat játszom ezt a játékot, de ebben a speciális helyzetben, kíváló kikapcsolódást nyújtott mindannyiunk számára, még buszraszálltunk után is. Tágra nyílt szemekkel figyeltek minket a helyiek, hogy vajon miért rázza a nemesebbik felét ez a kedves kis hóbortos fiúcska, s hogy a többiek miért kiabálnak be szavakat! Feladványaink annyira nehezedtek, hogy a végén, az örök South park-ot sem sikerült, csak nagy munka árán kitalálni/kitaláltatni.

Odaértünk, a hely szimpatikus, mi táborozásra kiéhezve...
És bizony szerinted mi történt?
Nem, nem az alsógatyám hagytam el...:)
Eleredt az eső. kicsit rossz érzés volt, mert jólett volna mezítláb mászkálva elleni, dehát ha a sors egyszer kegyetlen! Aztán kicsit jobb lett az idő, és az Unopartytime után ketten elaludtunk, a többiek pedig felfedező túrára mentek a környéken. Aztán a helyi kúltúr elött találkoztunk s ismét Uno! Így ment ez estig, mindenki a maga kedvére szórakoztatta saját magát. Este gyilkosozás (maci és niki és blanka győzelmével) . Így telt az első napunk...
Alvástime...have a párna and pokróc?:)))

Nyílik a szem, a zene hasít az éterben, néhány emberke, kiknek szeme reggel rebeg, s már nem alszik mozgolódik... felkeltünk!
Reggelire mindenki finom lekváros-vajas kenyeret evett. Volt valami elvetemült mániákus is mondjuk, aki szalonnát és tojást majszólt a napsütésben!
És most következett az a pillanat, amire mindig emlékezni fogunk. Elindultunk egy olyan túrára, amely szerintem mindanyiunk számára egy hatalmas élmény marad. Kutasóó-Holóókőőő táv közel 9km. Nekünk sikerült ezt az egészet mindöszesen nem lerövidítve úgy 14-15kilométer megtételével abszolválnunk!:) (odafelé. mer' vissza vót még egy 20as! :) - összvissz kb 35 lett...) Kalandos egy túra az bíztos. Volt: víkendházas megvevős, döncsük el h merre megyünkös, barna-zöld földutas, meredek dombos, susnyásos, magasleses, betonutas, lemaradós, mezítlábmenős, olvasós. De megérkeztünk.
Az ebéd hála az égnek remek és bőséges volt. Aztán fagyi, majd még egy fagyi, ami már idő közben termelődött:)

És elindultunk visszafelé... leírhatattlan érzés lett úrrá mindenkin, hogy tudjuk merre kell menni. Majd jöt egy elágazás. Egy bizonyos elágazás, ahol fej vagy írással eldöntöttük, hogy merre vigyen utunk tovább! Az érme sajnos a rossz utat mutatta.:) És a legendássá vált Hurok-hadművelet itt vette kezdetét. Tehát, képzeld el, hogy sétálsz úgy 1,5órája és a vártól kb 3km látod magad a szomszédos domb tetején, mikor egy nem túl jól irányzott bal kanyarral elindulsz tovább. Aztán úgy egy órácskányi séta után, a hadműveletet követően felszaladsz egy domb tetejére, s mit látsz meg úgy 300 méterről légvonalban?! ....igen...a Váááárraaat!:)Itt egy kis mélypont volt, de szerencsére mindenki túl tette magát rajta, így folytathattuk utunkat tovább a vadregényes tájon. Hosszú sétálgatás után, végül csak megtaláltuk a hazafelé vezető utat, így mi a kis kalandorok, végül csak otthon kötöttünk ki.

Megérkeztünk! Anti már vált minket lobogó tűzzel és megpucolt hagymákkal, ami az esti főzést illetően nem elhanyagolható tény ugyebár. És akkor jött egy kellemes kis este, fáradt emberekkel, kicsit rágós marhahússal, ám annál jobb kedvvel. Mindenki csinálta a maga kis dolgát. A legfontosabbat majdnem kihagytam...mindenki elsajáthíthatta a fülirányban keverést, ami egy ősi bográcsozási technika:)

Másnap felkeltünk, a reggel a pakoláséé volt, nem is nagyon kommunikáltunk egymással, csak azt, hogy mit kell segíteni.
Aztán jött egy kis munka, megbeszélés az év hátralévő részével kapcsolatban (DökKaszinó, DökTábor, Te Is) és a többi... majd indulnunk kelett hazafelé. Az út nem volt túl izgalmas, békében, csendesen, kicsit lassan de eltelt.

Összeségében elmondható, hogy kalandos, vidám, nevetős túra volt ez...sajnálhatod, ha kihagytad. ja igen...ismered azt a viccet?! tudod amikor egy krapek bemegy az étterembe és elkezdi kienni a csigát a házából?!?! :) :)